29 - Kemény meló

Nem hittem a szememnek. Egy rejtvény, aminek semmi értelme. A sorok közt rím sem volt, értelmét pedig nem találtam. Mire végigolvastam természetesen a kávé, amit feltettem főni kifutott, ami még jobban felidegesített. Gyorsan lezártam a gázt, a kávéfőzőt felkaptam, természetesen megégettem a kezem, így az egészet belevágtam a mosogatóba.

Elolvastam a levelet megszámolhatatlanul sokszor, de nem jutottam semmire.
Lemásoltam, hogy ne az eredetire firkáljak, majd elővettem egy jegyzetfüzetet meg egy régi térképet és nekiültem dolgozni. Kicsit úrrá lett rajtam az a fajta lelkesedés, mikor az ember egy érdekes és izgalmas keresztrejtvényt kap, nem akartam arra gondolni, hogy a családom élete a tét ebben a játékban és próbáltam élvezni, hisz ez volt az egyetlen esélyem, hogy megfejtsem.


Aláhúztam a másolatban a számomra elsőre fontosnak tűnő szavakat.
indián, mese, rejtély, Franklin
diákok okulnak, tudás gyümölcse, beecher stowe, atlantic club
olcsó, megszáll, sok diák, távolból jönnek, Michigan tó partján.


Először az első versre koncentráltam.
Indián mese, rejtély, Franklin. Mi lehet a kapocs?
Nyilván nem messze Chicago-tól, hisz ha ilyen kapcsolatot tart, és az nem is lenne számára érdekes, ha valahol mérföldekre innen lenne. Közel akar tudni magához, így ebben kell gondolkodnom.

Először is a tényeket kell figyelnem, Franklin. De vajon melyik? Benjamin Franklin? Többnyire rá utalhatnának, ha Franklinről beszélnek. Pláne, öreg Franklin. Mi az, aminek ő adta nevét? Van-e olyan indián rezervátum, intézmény, erdő, terület, helyszín, mese. A térkép nem fog semmiben segíteni, így próbáltam az internetet használni segítségemül.

Beírtam a kereső Benjamin Franklin nevét, és vártam mit dob ki a nevére. Több ezer találat közül fogalmam sem volt hol kezdhetném. Próbálkoztam az indián és a nevét, de még így is töménytelen sok volt a találat. Ebből az időből nem volt meglepő indián legendákat találni, hisz az egyike alkotmány alapítójainak.
Egyre kétségbeesettebb lettem, hisz rengeteg választanivaló közül nem tudtam hova forduljak. Nekiálltam egyesével átnézni őket, az összes dokumentumot, levelet, papírt, bármit, amihez köze lehetett valaha. Legalább nyolc órán át megállás nélkül olvastam, akkor felálltam kávét főzni, és lezuhanyoztam, hogy tovább tudjak dolgozni. Úgy éreztem az agyam lassan megtelik a sok információval, amit olvasok, de lassan már szűrni tudtam a látottakat.


Visszaültem a számítógéphez és folytattam a munkát. Végtelenül reménytelennek tűnt, de épp ez lelkesített. Csak remélni tudtam, hogy egyszer a végére érek, mégsem kételkedtem egy percig sem önmagamban. Évek óta először éreztem magam lelkesnek, sőt tehetségesnek. Rengeteg munka állt előttem, és a cél olyan távoli volt, hogy csak apró fényként jelent meg előttem. De nem bántam, egyáltalán nem. Tudtam, hogy sikerülni fog, hisz mindent meg fogok tenni érte. Pontosabban értük.