11 - Különös

Miközben vártuk a hívást Bostonból, Anne gyorsan gyógyult. Gyógytornász járt hozzá és egészen úgy tűnt, hogy hamar lábra fog állni.

Én minden nap bementem hozzá és becsempésztem neki egy kis kávét, vagy agyon cukrozott fánkot, mikor mi jutott eszembe.

Péntek délelőtt csak rövid látogatásra volt időm, mert lapzártakor az utolsó hajrában mindig részt veszek. Mikor beértem a kórházba, Anne nem volt a szojbájában, az ágy teljesen üres volt, a polcával, asztalával egyetemben.

Elmentem az információs pulthoz, megkérdezni, hogy hová helyezték át. Ezt jó jelnek tekintettem, hisz akkor nyilván javult annyit az állapota, hogy más szobába kerülhetett.
"Jó napot kívánok!"
"Jó napot, Anne Stein-hoz jöttem."
"Egy pillanat, megnézem."
"Sajnálom, nincs semmilyen Stein a számítógépben."
"Nézze meg kérem még egyszer, itt van már több, mint három hete, nem lehet, hogy nincs a gépben."
"Már pedig sajnálom, Anne Stein néven senki nem szerepel itt."
"Ez lehetetlen. Hisz tegnap itt voltam. Ki helyezhette át a kettő-tizenegy-ből? Ki volt itt az éjszakás?"
"Wilson nővér valószínűleg, ő volt az éjszakás."
"És hol találom meg őt?"
"Ahogy mondtam, ő volt az éjszakás, nem tartó.."
"Hölgyem, megértettem mit jelent éjszakásnak lenni. Azt kérdeztem, hol találom most őt?"
"Sajnálom, személyes adatokat nem szolgáltathatok ki az alkalmazottakról."
"Ahogy látom semmilyen adatot nem tud szolgáltatni.. Felhívná nekem ezt nővért, ha megkérem?"
"Igen, kérem várjon egy percet."

Tárcsázta a számot, de csak üzenetet tudott hagyni.
"Szervusz Kate itt, Helga, itt egy úr, és egy bizonyos Anne.... Steint keres, állítólag áthelyeztétek éjszaka, de itt nincs az adatbázisban, megtennéd, hogy visszaszólsz, ha megkaptad ezt az üzenetet? Holnap találkozunk!"
"Csak üzenetet tudtam hagyni. Valószínűleg nincs otthon."
"Rendben, akkor idehívná az orvosát, Dr... Keaton. Dr Keatont?"
"Megnézem, bent van-e, addig kérem foglaljon helyet a váróteremben."

Idegesen átsétáltam a szomszédos terembe, ahol a megszokott, nyugtalan-beteg embertömeg várt. Eleinte sétálgattam, majd a kihűlt kávét bedobtam a kukába és leültem a legközelebbi székre. Nagyjából 10 perc múlva megérkezett az orvos.
"Vár rám valaki?"
"Igen, én doktor úr, a betege, Anne Stein barátja vagyok."
"Anne Stein?"
"Igen, Ön műtötte pár héttel ezelőtt. A kettő-tizenegy-ben feküdt, két nappal ezelőtt tartott nagy vizitet nála, emlékszik rá?"
"Szőke, autóbaleset?"
"Igen, ő az."
"Miben segíthetek?"
"Áthelyezték egy másik szobába, de a nővér nem tud segíteni, hogy hová, mert állítólag nem szerepel az adatbázisukban."
"Ez különös. Emlékszem az esetre. Még legalább tíz napig bent kéne feküdni, ha nem tovább. Nyilván megtaláljuk, ebben az állapotban nem szaladhatott messzire." - Köhögő nevetést hallatott, majd folytatta:
"Biztos valami átmeneti hiba lehet a rendszerben, nyugodjon meg kérem, biztos, hogy meg fogjuk találni."
"Átmeneti hiba a kórházban? Ez most valami rossz vicc? Hol van Anne? Mi az, hogy senki nem tud róla semmit, hogy áthelyezték-e? És ha igen, hova?"
"Nyugodjon meg uram, semmi ok az aggodalomra. Én magam segítek megkeresni. Helga, kérem jöjjön ide egy pillanatra!"
"Igen, doktor úr?"
"Kérem, menjen végig egy szabad nővérrel a második és a harmadik szinten, én és Mr..."
"Conrad."
"és Mr. Conrad átnézzük a negyedik és ötödiket. Keressenek egy szőke, gipszelt nőt, aki kötözésre vár és most helyezték át a kettő-tizen.."
"Kettő-tizenegyből, második emelet, balra.."
"Tudom, hogy a kettő-tizenegyes uram, köszönöm."
"Helga, ha megtalálták kérem csipogjon rám, fent leszünk."
"Rendben doktor úr."