Köszöntő

Kedves Olvasó!
Örülök, hogy ide tévedtél!

Ha felkészültél, lépj be a lidérces álmokkal, idegen szerelmekkel és az utca porával kavarodó világba, hogy a történet részesévé válj!

Kérlek fűzz kommentárt ahhoz, amit olvasol, hogy megtudhassam mi a véleményed róla!

Előre is köszönöm, további jó olvasást:
Janka

2009. április 12., vasárnap

21 - Kongó üresség

Kiugrottam a kocsiból és letéptem a szélvődőről a képeket, de azok erős ragasztóval az üvegre voltak erősítve, így nem tudtam eltávolítani. Kapartam, téptem, de csak kisebb lyukakat tudtam ütni, hogy kilássak. Beugrottam a kocsiba, és beletapostam a gázba. Iszonyatosan hosszúnak tűnt az út, ami máskor tíz perc volt. A kocsiból egyenesen a házba rohantam, az ajtó zárva volt. A kulcsok. Kikerestem a zsebemből, nagy nehezen beleraktam a zárba, de túlságosan remegett a kezem, hogy sikerüljön kinyitnom. Nagy nehezen végre kattant a zár, majd feltéptem az ajtót és berohantam. A nappaliban senki, a konyha üres. Felrohantam az embeletre, be Julie szobájába, aki nem volt sehol. Tovább rohantam a hálószobába, ahol pislákolt valamennyi fény.
Berontottam, de a szoba teljesen üres volt. Sehol senki, a fény a tévéből áradt, elkezdtem üvöltözni.

"JULIEE! SARAH! HOL VAGYTOK?? MERRE VAGYTOK, SARAH! JULIE, JULIE!
Azonnal tárcsáztam Lewist.
"Eltűntek. Nincsenek meg Lewis."
"Kik? Kik tűntek el? Sarah?"
"És Julie. Lewis eltűntek. Újrakezdődik. Én nem élem túl, ha elvesztem őket."
"Nem vesztesz el senkit. Maradj ott és várj, amíg odaérünk. Kiadok egy általános körözést, hátha valahol meglátják. Készíts elő képeket róluk."
"Lewis én.."
"Nem lesz bajuk."

Lewis és a többiek nagyjából negyed óra múlva értek oda. Én a konyhában ültem az egyik széken, nem tudtam mit kezdeni magammal. Folyamatosan neki akartam menni az éjszakának, hátha megtalálom őket, nem tudtam tétlenül ülni.
Mikor megérkeztek a fiúk nyomok után kutattak, átnéztek minden szobát, minden bútort, főleg a hálószobát és Julie-ét.
"A kocsit és nézzétek át. Otthagyta a nyomát a rohadék."
"Fiúk, ki is menjen valaki."
"Kiadtam a körözést ellene. Tudsz róla valamit, hogy néz ki, milyen magas, milyen haj, testalkat, bármit, amiről meg lehetne ismerni?"
"Tíz évvel ezelőtt egyszer láttam egy pillanatra, amikor kicsúszott a kezünkből. Nem láttam azóta sem."
"Semmi gond, akkor nem emlékszel valami különleges ismertetőjegyre, bármi."
"Lewis, több, mint tíz éve dolgozom ezen az ügyön, ha tudnék bármit is, nem itt ülnék. De semmim nincs. Nincs a kezemben egy kibaszott porszem sem. Itt ülhetek a konyhámban míg megkapom ugyanazt."
"Miért pont te?"
"Fogalmam sincs."
"Valamit nyilván tettél, mondtál, ami miatt így rádakadt a pasas. Gondolkozz, mit csináltál tíz éve."
"Lewis, én ezt..."
"GOndolkozz. Jason semmit nem érünk a siránkozásoddal. Hol voltál mikor elkezdődött?"
"Rendben. Chicago-ban éltem, épp akkor költöztem Amerikába Londonból."
"Értem, tehát London. Ott hol éltél?"
"Jedburgh út, nem messze a Barkingtól. Miért fontos ez?"
"És mit csináltál? Melyik örsön dolgoztál?"
"Nem voltam rendőr. Újságíró vagyok, mármint voltam."
"Mi? Komolyan? Azt hittem ,hogy.."
"Nem, mindig is újságíró voltam, az első lecsapása után kezdtem bele a rendőrösdibe. Segítettem a nyomozást, és bevettek más ügyekbe, majd felkértek külsősnek."
"Huh. Mindig tudsz meglepetést okozni. Rendben, történt ott valami? Ellenségek?"
"Senki. Az az életem lezárult."
"Jason, semelyik életed nem zárul le. Nem törölheted ki, mert nem tudod kitörölni."
"De én elköltöztem, több, mint tizenegy éve élek itt, semmi közöm ahhoz az élethez."
"Jason, ne most menjünk elvi vitákba, de igenis van közöd hozzá."
"De.."
"Ne most. Chicago. Mit csináltál ott? Újságírás? Vagy ott kezdődött a rendőrélet?"
"Chicago. Lewis nem biztos, hogy képes vagyok.."
"Szedd össze magad. Mi történt Chicago-ban?"
"Újságíró voltam, megismerkedtem egy lánnyal. Majd ő meghalt. Meggyilkolták pontosabban."
"Dalibor?"
"Ő."
"Anne, Anne ki?"
"Anne Stein. De rég nem mondtam ki a nevét.."
"Ő mit dolgozott? Volt valakije mikor megismerkedtetek? Mennyi ideig voltatok együtt?"
"Nem voltunk együtt. Én szerelmes voltam belé. Nem tudom, hogy ő hogy érzett, de történt egy baleset, ami összehozott minket. Talán, ha több időnk lett volna. Vagy nem is tudom."
"Volt ellenséged, vagy bárki, aki gyanús lehet? Esetleg a lapnál?"
"Nem tudok senkiről. Lewis én nekem nincsenek ellenségeim."
"Sajnálom Jason, lassan jó lenne ha nem hazudnál magadnak mindenben és belátnád, hogy többek között ellenségeid is vannak. Egy egészen biztosan."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése