18 - Örsön innen

A rendőrök már értesítették Margaretéket a történtekről, akik szerencsére azonnal repülőre tudtak szállni és nagyjából másfél órás út alatt ide is értek. Mikorra megérkeztek én már próbáltam intézkedni. Nem akartam újra belépni a szobába, csak a szülőkkel együtt, de ők hallani sem akartak a dologról. Egyenesen a kórházba mentek, ott találkoztam velük. A Marymount kórházba szállították el, ahol szinte egyből elkezdődött a boncolás.

A rendőrök először öngyilkosságnak nyilvánították az esetet, ami számukra könnyen összeegyeztethető volt a személyzet elmesélésével. Látván, hogy mennyi heg, törés, forradás van a testén nem értették egyáltalán mit keresett a hotelszobában és miért nem otthon feküdt az ágyában.

Később külön-külön kihallgattak mindannyiunkat. A szülők döbbenetesek voltak. Én nem láttam rajtuk a legapróbb jelét sem a döbbenetnek, a szomorúságnak. Azt hiszem nem igazán akarták elhinni ami történt, inkább kizárták a tudatukból és válaszolgattak a kérdésekre a legjobb tudásukkal. Legvégül engem kérdeztek ki.
"Mennyire ismerte Ms. Stein-t?"
"A legjobb barátom volt."
"Miért mentek el az állásinerjúra ilyen állapotban?"
"Anne-nek nagyon fontos volt, hogy megkapjon egy olyan állást, amiről mindig is álmodott, hát ez volt az. Messze volt, de megoldottuk. Mármint megoldottuk...volna."
"Mrs. Almond elmondása alapján Önök veszekedtek ma reggel."
"Mrs. Almond?"
"A kisegítő személyzet. Állítólag segített Ms. Stein-nak a reggeli fürdésben."
"Igen, igen. Anne kiborult a saját elesettségén, feszült volt, gondolom a meghallgatás miatt is, meg elege volt, gondolom abból, hogy mindenhová vinni kell és segíteni neki. Nekem ez egyáltalán nem jelentett problémát, imádtam vele lenni."
"Nem is említett neki olyat, ami alapján azt érezte, hogy teher lenne?"
"Nem, soha, egy szóval sem, mivel nem is volt soha."
"És nem is éreztette vele?"
"Uram, fogalmam sincs, hogy mit éreztettem vele és mit nem."
"Ms. Stein gondolkozott a végleges elköltözésen?"
"Mármint Bostonba? Igen."
"Tehát voltak jövőbeli tervei?"
Ekkor értettem meg, hogy mire akar kilyukadni.
"Nem tudom elképzelni, hogy öngyilkos lett volna. Egyszerűen képtelen vagyok. Elesettnek érzi magát, lehet, hogy gyűlöli is épp magát, de imád élni, imádta az embereket, a leendő munkáját rettenetesen várja. Várta. Elnézést. Nem tudom hol tart a nyomozás, lesz-e nyomozás, de ha az én véleményemre kíváncsi, Anne sosem ölte volna meg magát. Soha."