24 - Annabell

Miután kiléptem a szülői házból, megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám. A szívem a torkomban dobogott, valahogy el kellett érnem, hogy rögzíteni tudjam a hívást. Addig nyomogattam a telefonom, míg véletlenül kinyomtam. Cirádás káromkodást hallattam, miközben földhöz vágtam a telefonom. Menet közben felvettem a földről és elindultam a céges kocsi felé, amit jobb híján az enyém helyett találtam. Újból megcsörrent a telefon, ugyanúgy névtelen hívással. Felvettem.
„Jason Conrad.”
„Hello, Jason, itt Annabell, most értesített a rendőrség. Mi történt?”
A gyomrom visszazuhant a helyére, és kis csalódottsággal a hangomban válaszoltam anyósomnak. Tudtam, hogy felelőtlen voltam, hisz fel sem hívtam, eszembe sem jutott, hogy értesítsem, pedig igazán tudnia kellett volna.
„Bocsáss meg, hogy nem hívtalak, próbálok utánajárni a dolgoknak.”
„De mi történt Jason, a rendőrök nem mondanak semmit.”
„Mert nem tudnak mit mondani. Nem tudunk semmit. Egy hangmintánk van összesen ettől a pszichopatától, és semmi más.”
„Se egy ujjlenyomat, se egy lábnyom?”
„Gondolod, nem néztünk már át mindent? Gondolod, én nem tennék meg mindent?”
„Nem így gondoltam, csak hátha valami kimaradt..”
„És akkor most te segítesz a rendőröknek, kedves tőled, mi lenne, ha nem engem idegesítenél a kérdéseiddel?” – majd lecsaptam a telefont. Tudtam, hogy gonosz vagyok és igazságtalan is, de csak így érhettem el, hogy belássa nagy baj van, és ne zargasson bolond kérdésekkel. Megint megszólalt a telefonom. Ugyanaz a szám.
„Annabell, kérlek, nem tudok most beszélni.”
„Itt volt nálam egy fiatalember az előbb. Sarah jó barátja és kérdezgetett róla. Orvos tudod és érdeklődött, hogy jól van-e, mert nem tudta telefonon elérni és épp erre járt a közelben, hát beugrott. Üzent is nektek, mondta, hogy feltétlenül adjam át.”
„Milyen üzenetet hagyott? Ki ő?”
„Dr. Dalbon, vagy Dalibron.” – alig hittem a fülemnek, elkezdtem szédülni, csillagokat láttam, féltem, hogy el fogok ájulni.
„Dalibor?” – kérdeztem nyomban.
„Igen, ő volt, nagyon ked…”
„Ő RABOLTA EL SARAHT!”
„Micsoda? Dehogyis! Az előbb volt itt, hogy rabolhatta volna el őket?”
„Annabell, hol vagy most? Mi volt az üzenet?”
„Azt mondta, hogy tud újat mondani Sarah állapotáról, valami vizsgálat vagy mi és, hogy majd keresni fog téged.”
„Maradj otthon, kocsiba ülök, mindjárt ott vagyok.”
„De Jason, nem lehetett ő, ennek semmi értelme. Miért jött volna pont ide? Nem bolond ő, egy kedves és rendes…”
„Annabell, hidd el, hogy ő. Cseppet sem kedves. Most rabolta el a lányod és az unokád és úgy beszélgetett veled, hogy te mit sem sejtettél."