Köszöntő

Kedves Olvasó!
Örülök, hogy ide tévedtél!

Ha felkészültél, lépj be a lidérces álmokkal, idegen szerelmekkel és az utca porával kavarodó világba, hogy a történet részesévé válj!

Kérlek fűzz kommentárt ahhoz, amit olvasol, hogy megtudhassam mi a véleményed róla!

Előre is köszönöm, további jó olvasást:
Janka

2009. április 26., vasárnap

28 - Első nap

Reggel egy levelet találtam a bejárati ajtónál. Egy pillantig átfutott az agyamon, hogy gumikesztyűvel kéne megfogni a lehetséges ujjlenyomatok miatt, de aztán rájöttem, hogy most el kell felejtenem a rendőrgondolkodást és felemeltem a levelet. Nevettem magamban, hogy ha ezt Lewis, vagy a többiek látnák milyen felelőtlennek tarthatnának, de elhesegettem a gondolatot.
Bent a konyhában nyitottam ki, egy egyszerű kést használva, hogy minél egyenesebb legyen. Kiemeltem a papírt. Rögtön, szinte automatikusan megfigyeltem a papír minőségét, hátha találok valami jellegzetességet rajta, de természetesen csak egy egyszerű fehér lapról volt szó. Döbbenetes volt kívülről látni magam és a tevékenységem, mennyire kiszámítható, sablonos.
A papíron ez állt:

"Kedves Jason,
Üdvözöllek a játékban. Hamarabb belementél, mint gondoltam volna, örülök, hogy tudsz meglepetést okozni. Remélem nem lesz szabályszegéssel problémád, mert nem szeretném, ha elrontanád a játékot.
Az első feladatod az lesz, hogy kitaláld milyen módon találhatnál meg. Bármilyen eszközt felhasználhatsz - természetesen, ami nem ütközik a három alapelvvel - én adok egy kis segítséget. Ha minden igaz, három lehetséges megoldást fogsz kapni, ezek valamelyikén vagyunk most kis családoddal. Ha rosszul sakkozol, több megoldás születik, ami pedig rossz válasz, és csak megnehezíted a dolgod, hogy utána szűrd le a három valódi helyszínre.
A rejtvény itt van tehát:

Egyszer egy indián mesélt nekem egy mesét
Itt lelte meg a rejtélyt, melyet ,elveszni vélt.
Öreg Franklin adta meg a nevét a helynek,
Hogy valóban eltalálsz-e kedved ne szegje.

Okulnak itt még a diákok rendre,
Nem szorul beléjük a tudás gyümölcse,
Beecher Stowe a híres elfogadta végre, hogy
Az Atlantic Club tagjai üdvözöljék élve.

Nem vagyok én drága, megszállhatsz nálam
Csak ne számíts másra, mint sok sok diákra,
Sokan jönnek távolból értem és másért,
Pontosan a Michigan tó partján egy fáért.

Dalibor"

1 megjegyzés: