15 - Doubletree

Úgy döntöttünk, hogy Bostonba nem repülővel fogunk menni, hanem kocsival, tekintetbe véve Anne egészségi állapotát, nem hiszem, hogy jót tenne neki a repülés.
Kibéreltünk egy kocsit, jó kis darab, nekünk pont megfelelő. Amerika szívéből Chicagóból az út a keleti partig nagyjából 15-16 óra, így felszerelkezve indultunk neki. Azt terveztük, hogy egy éjszakára megszállunk valahol út közben, a legjobb lenne Cleveland-nél, félúton.

Az út első felét akadály nélkül teljesítettük. Az elején beszélgettünk, szójátékokat játszottunk, zenét hallgattunk, énekeltünk, bár ez a szórakozás hamar abbamaradt, miután kiderült, hogy egyikőnknek sincs kifejezetten jó hangja, és a másiknak fizikai fájdalmat jelent hallgatni...

Anne hátul utazott, hogy nagyjából kényelmesen tudjon feküdni. Az első pár óra után kifáradt - tele volt még fájdalomcsillapítókkal, hogy egyáltalán kibírja az utat, - így hamar álomba merült. Én örültem, hogy aludt, szeretem, ha alszanak, mikor vezetek, az azt jelenti, hogy megbíznak bennem. Figyeltem a térképet, és az irányjelzőket, amik egyenes Cleveland-be vezetettek. Mire odaértünk már rég besötétedett. A városban nehezebb volt tájékozódni, mint kint az autópályán, így sok időt elvesztegettem, míg a kiszemelt hotelt megtaláltam.
Már előre bejelentkeztünk a Doubletree-be, így szerencsére nem kellett sok papírt töltögetni még aznap este. Hulla fáradtan vonultunk be a szobánkba, ki-ki a sajátjába. Azonnal elaludtam, amint beestem az ágyba, nem törődve azzal, hogy az egész nap hordott ruhám van rajtam, hogy az ágytakarót sem húztam le, az egész napos koncentrálás teljesen kifárasztott.

Reggel a telefon csörgésére ébredtem. Ránéztem az órára, fél kilencet mutatott.
"Tessék?"
"Jó reggelt uram, ébresztőszolgálat!"
"Köszönöm."
Megfordultam az ágyamban, és már majdnem visszaaludtam, ha nem kordul meg a gyomrom, jelezve, hogy farkas éhes vagyok, csak a fáradtságtól észre sem vettem. Lezuhanyoztam, közben úgy éreztem ennél jobb dolog nincs is a világon, tökéletes felfrissülés. Ezek után már nem volt problémám az ébrenmaradással. Gyorsan átöltöztem, majd az ajtón kilépve a szomszéd szobába igyekeztem. Bekopogtam.
"Hallo, Anne, fent vagy már?"
"Fent... bejönnél egy percre?"
Beléptem az ajtón, láttam, hogy Anne az ágyán ül és sír.
"Mi történt?"
"Semmi, semmi nem történt."
"Keresnél valakit, aki tud segíteni?"
"Miért, én nem tudok?"
"Nem szeretném, kérlek hozz valakit."
"Kit?" - kérdeztem kissé sértetten.
"Bárkit, aki... nő."
Itt kikerekedett a szemem, de nem kérdeztem tovább.
Kerestem egy takarítónőt, találtam egy fiatal hölgyet, megkérdeztem nem segítene nekem. Eljött Anne-hoz, én meg magukra hagytam őket, bár furdalt a kiváncsiság mi lehet a dolog mögött.
Lementem az étkezőbe, ahol svédasztalos reggeli várt. Szedtem mindenből egy keveset, majd leültem egy üres asztalhoz, és elkezdtem inni a kávém. Nagyon lassan ettem, vártam, hogy Anne leérjen. Már elfogyott minden étel,mikor megérkezett, a takarítónőre támaszkodva. Odarohantam.
"Miért nem szóltál, hogy vigyek fel valamit enni?"
"Nem akarok kripli lenni egész életemben, meg kell tanulnom megint rendesen járni és nem megy, ha csak fekszem egész nap. Így is eleget teszel, nem kell mindig sürögnöd körülöttem."
Teljesen elképedtem. Szóhoz sem jutottam egy darabig, majd mikor megszólaltam, túl kedves volt a hangom ahhoz képest, amilyennek szántam.
"Készítettem neked enni."
"Nem kellett volna. Nem gondolod, hogy össze tudok szedni magamnak pár darab paradicsomot?"
"Nem... Egyáltalán nem ezt gondoltam... Mi a baj?"
"Nincs bajom. Vagyis de. Te vagy a bajom. Ne legyél állandóan kedves. Megőrjítesz vele. Kicsit kérlek hagyj magamra."
"Ahogy akarod. 11-kor indulunk."
"Rendben."

Remegtem a dühtől, nem értettem semmit és csak abban tudtam bízni, hogy az elesettsége beszél belőle. Mikor a segítőkész takarítónő kilépett az étkezőből megkérdeztem, hogy mi történt bent a szobában.
"A fürdés. Nem megy olyan könnyen dupla gipsszel és gerinctámasszal. Segítettem neki, ez természetes. Most nagyon nehéz lehet neki, de tartson ki."
"Nagyon köszönöm, hogy segített."
"Ez tényleg természetes" - megfordult és csendesen továbbment.