02 - Városszéli pupákok

02 - Városszéli pupákok

A buszon ülve mindig rájövök, mennyivel jobb az autóból végignézni mindezt. Mennyivel jobb a piros lámpánál a buszon tömörülő-nyomoruló emberek szemébe nézni, majd kellemesen rágyújtani egy cigarettára. Az ám az élet.
De most egy felpeckelt lábú autósofőr kedvesen meghúzza magát a hátsó ülések egyikén , és mélyen beszívja a fáradt és enyhén izzadt emberek testszagát, hogy egy életre megtanulja: a jégen vigyázni, mert csúszós és a cipőn nincsenek olyan tappancsok, amik a kisgyerekek zokniján szoktak lenni.
Leszálltam a megállónál, épp időben, mert már rám készült csukódni az ajtó. Törött lábbal az ember nem szaladgál be a városba, csak, hogy felvegyen egy olyan levelet, amit önhibáján kívül otthon nem tudott. Azt sem értem ,hogy a postások miért nem jönnek ki még egyszer, próbálkozhatnának többet, vagy rendszeresen, esetleg valami telefonos elérhetőséget biztosíthatnának. És mi van, ha épp elfoglalt lennék és nem tudnék bemenni a postára - ráadásul a központiba, nem is a legközelebbi "sarki postára", természetesen a legtávolabbiba helyezik a "kézbesítetlen" leveleket. Remek találmány.
A levélben természetesen nem volt semmi, ami érdekes lett volna, JJ írta, hogy kellemesen telt az útja, de ettől nem lettem jobban. Reméltem, hogy ha már ilyen messze elutazott, legalább rossz időt kifogott, vagy valami kisebb balesetet szenvedett, netán a csomagja kallódott el a reptéren. De megérkezett, á-á, megérkezTEK épségben, mert volt az új Mr JJ, akinek a nevét annyira nem tartja fontosnak, mint bárki másét, így tizenhét év házasság után azt sem tudhatom meg ki az új Rómeó.
Ha már eljöttem a városba, illenék valamiféle boltba is benéznem, bár a betegszabadság alatt nem túl sok fizetést adnak az embernek, így szolid, de tápláló ételeket kívánok venni, amiket nem nagy bűvészmutatvány elkészíteni.
A boltban, mely a munkahelyemmel szemközt van - Jeremy&Jeremy ügyvédi iroda, egyenesen az igazgató ikerpárról elnevezve - szokásunk volt naponta lejárni közelségéből adódóan, de az utóbbi időben be sem tettem a lábam, így a legújabb hírekről is természetesen lemaradtam, mint, hogy Mary a kedves pultos kisasszony teherbe esett egy fura körszakállas pasastól, akit korábban sokszor láttak errefele kóborolni és aki felettébb nagy érdeklődést mutatott a gyermek fel nem nevelését illetően - és akinek kibenlétéről erős gyanúm támadt feltételezni, hogy a szomszéd utcabeli hentes idősebb fia, - de a téma sajnos nem volt elég érdekfeszítő, hogy még több időt eltöltsek itt. Természetesen összefutottam a már pocakos Mary-vel, így eszméltem rá, hogy gyakorlatilag mióta nem is voltam semerre.
Hazafele úgy döntöttem, hogy adok a luxusra és taxival megyek hazafele, bár a dohányzásról le kell mondanom, de legalább kedves felebarátaim társaságáról lemondhatok, aminek már a gondolata is felhőtlen örömmel töltött el. Boldogságom tovább fokozódott, mikor a sofőr vezetés közben rágyújtott, sőt mi több, meg is kínált - nagyon jó típusú - cigarettájából. Hazáig pöfékeltünk miközben ő szakadatlanul mesélte a furcsábbnál furcsább utasait, míg az én gondolataim már valahol az ismét tűzhelyen felejtett kávéfőzőnél jártak...