03 - Nagy esők jönnek

03 - Nagy esők jönnek

Sosem képzeltem el korábban ezt a szituációt: a gyógytornásznál. Az ember mindig reménykedik, hogy többek között ilyen helyekre sosem kerül. Megalázó helyzetekből még megalázóbbakba kerülni, forogni, miközben a suta lábunkkal próbáljuk teljesíteni a ránk kimért feladatokat. És mindemellett olyan hölgyek segédkeznek nekünk, akiket jobban szeretnénk más szituációban megismerni..
Az itt eltöltött heti két óra minden önbecsülésemtől megfoszt, és hazafele menet a kocsmában vígasztalom magam, ahol végre egészséges, vérrel telt arcú emberek közt megihatom a jól megérdemelt sörömet. Természetesen a kellemes ülés után a felállás még nehezebb, hisz szét nyomorgatták az egész testem, teljesen szerencsétlenül kerülök haza, ráadásul eleredt az eső (hogyne eredt volna el, hát nincs nálam sem esernyő, sem kabát…).
Hazaérve mindig megcsap az ismerős "otthon szag", ami a dohány és az égetett kávé elegye lehet, valahol pont félúton, nagyon kellemes aroma. Levetettem magam a kanapéra és azon gondolkoztam, hogy lassan szakállat kéne növesztenem. Azt mondják ebben a korban sármosabb lesz az arc tőle. Tudja a fene, de ha csak ezen múlik..
Elindultam a fürdőszobába, hogy bevetem magam egy hatalmas kád vízbe, amit korábban megengedtem, mikor természetesen csöngetnek. Azért ezen meg is lepődtem, nem számítok már egy ideje vendégekre. Először automatikusan a telefonhoz mentem, csak azon csodálkoztam, hogy ilyen hamar letette, de szerencsére csöngetett megint az ajtónál.
Először egy hajzuhatagot pillantottam csak meg, olyan volt, mintha az egész lénye csak egy nagy hajból lenne, de mint kiderült, épp csak "előrecsapta", hogy kicsavarja belőle a vizet. A szituáció elég humoros volt, mert épp hogy felegyenesedett én hajoltam volna le hozzá és sikerült lefejelnünk egymást. (Igazán nem lepődtem meg az eseten, magamra ismertem benne rögvest.) A lány (mert, hogy egy hölgyről van szó) kedvesen mosolygott rám, bár látszott, hogy a mosolya inkább ráfagyott a hidegtől az arcára, semmint, hogy valós érzelmeket közvetített volna.
Megkért, hogy engedjem be, mert még nagyjából háromnegyed órára lakik és nem is lát semmit már az esőben. Tudja, hogy ilyet nem lehet kérni, és nyugodtan küldjem el - inkább ne, - mert akkor másokhoz is be kell csöngetnie és épp elég megalázó ez a helyzet így is. Kinéztem az utcára és mintha egy függöny zárta volna el tőlem, semmit nem lehetett látni, a járda szélét sem tudtam kivenni, így én sem tudnék egy lépést sem közlekedni, beengedtem.
A lány bőrig volt ázva, mutatta a kezét, ami olyan nagymama szerűen fel volt ázva, valószínűleg nem öt perce lépett ki az esőbe. Felajánlottam neki a forró kád vizet, amit alig akart elhinni (mármint, a kedvességemet). Elment fürdeni én pedig "rohangáltam" a lakásban, hogy egyrészt egy kis rendet tehessek, másrészt valami viselhető ruhát adhassak ennek az szerencsétlen lánynak. Gondolkoztam, hátha JJ ruhái között találok valami említésre méltót, de semmi sem maradt, amit úgy gondoltam, hogy jó lehet rá, így az én ruháim közül válogattam neki össze párat és feltettem egy kávét főni, és áldottam az eget, hogy nemrég bevásároltam.
Leültem olvasni, hogy mégis komfortosabb kinézetem legyen, de ő csak fürdött-fürdött, nem szűrődött ki semmi hang, így húsz perc elteltével bekopogtam: semmi válasz. Furcsa. Vártam még egy tíz percet, de aztán nem bírtam tovább és megint kopogtattam, de újra semmi választ nem adott, így benyitottam (tudom, hogy nem kellett volna, tudom, de a kíváncsiságomon túl meg is voltam egy cseppet ijedve). Ő kedvesen aludt a fürdőkád mellett, a vizes ruhái még félig rajta voltak.
Felemeltem (nehezebb volt, mint számítottam rá, hisz el is hagyta magát, meg csurom víz is volt), és törött lábbal kimanővereztem a fürdőszobából, megcsúsztam egy leejtett törülközőn, de még pont volt annyi lélekjelenlétem, hogy elkaptam az ajtókilincset, és a lány sem ébredt fel.
Bevittem a hálószobába (ez elég gyorsan megtörtént gondoltam és mosolyogtam magamban), nem tudtam, hogy átöltöztessem-e, ami kétségtelenül nekem egy jó ötletnek ígérkezett, viszont felébredhet közben és ki tudja mire gondol, mikor épp a pólóját próbálom lehántani róla. De közben arra jutottam, hogy a ruhái biztos nem száradnak meg a paplan alatt, ellenben ő megbetegszik, így rászántam magam a feladatra. Próbáltam olyan testhelyzetet felvenni (karomra akasztottam a száraz ruhákat), hogy érthető legyen a helyzet, ha felébred. De úgy elaludt, hogy mikor a fején nagy nehezen áthúztam a pólóját, csak a másik oldalára fordult. Nem tudtam nem odanézni, de azért gyorsan feladtam rá a száraz pulcsit (gondoltam nem szórakozom a pólóval külön és a nadrágját kicseréltem még. Annyira lámpalázas voltam, hogy alig tudtam mit kezdeni a helyzettel. Nem mindennap alszanak el átázott lányok az ember fürdőszobájában..
A szobában kiteregettem a ruháit egy radiátorra, persze az jéghideg volt, így kicsit felcsavartam a fűtést is, majd kimentem a nappaliba. Ott természetesen megint a szokásos illat csapta meg az orromat...