05 - terv B

Délutánra kihevertem a takarítás fáradalmait, nem hiányzott semmi, kivéve persze a nadrágomat és a pulóvert, amitől elbúcsúztam már lelkiekben, helyette kaptam egy gyűrött-ázott női inget és egy furcsa anyagú nadrágot. Gondoltam kimosom, és elrakom egy dobozba JJ mindenféle cuccai közé, ha kell majd neki adhatom.

A nap végére rájöttem, hogy egészen izgalmas volt az elmúlt egy napom, több ilyenre lenne szükségem. Elég erősnek ítéltem magam ahhoz, hogy újra munkába álljak. Ted, a főnököm úgy nyilatkozott a balesetem után, hogy bármikor, ha elég egészségesnek érzem magam, jöjjek vissza, az asztalom készen fog várni rám. Fel is hívtam egyből, és meg is kérdeztem, hogy nem tudom mit szólna hozzá, ha akár holnap munkába állnék. Ted hangja nagyon furcsa volt, és mondta, hogy a héten semmiképp nem jó neki, de a jövő héten lenne-e időm bejönni egy megbeszélésre. Megbeszélésre? Mármint interjúra gondol? Meghallgatásra? Nem vagyok bent? Mi van az asztalommal? Nem tudtam melyik kérdést szegezzem neki először, mire ő idegesebb lett és mondta, hogy amíg én otthon henyéltem, addig ott folyt a munka és most nagyon nehéz idők járnak felettük és nincs hely még egy kéznek..
'Ki vagyok rúgva?'
'Nem erről van szó.'
'Ki vagyok rúgva?'
'Te is tudod, hogy nem személyesen veled van problémám'
'Ki vagyok rúgva?'
'Sajnálom, de nem tudtunk másképp dö..'
'Köszönöm, de nem kérek a magyarázkodásodból.' - és lecsaptam a telefont.
Remegtem a dühtől, hogy miért nem tudtak értesíteni hamarabb. Ha tudok róla, legalább kereshettem volna munkát az elmúlt három hét alatt. A szerződésem sem járt le, nem is rúghatnak ki!
Elkalandoztak a gondolataim a bíróság - pereskedés körül, hátha jobban járnék, de aztán persze végiggondolva rájöttem, hogy anyagilag megsínyleném és most örülhetek, ha bárhogy kihúzom még egy jó ideig, amíg nem indul be újra a szekerem.

Felkaptam a kabátom és elindultam sétálni, ki kellett, hogy szellőztessem a fejem, tisztán kellett gondolkodnom. Nem is vettem észre , hogy már be is sötétedett. Sétálgattam, közben arra jutottam, hogy talán ez is az "új életem" terve. Az új, izgalmasabb életem, amit a pulcsis lánytól kaptam, így úgy gondoltam talán eljött az idő, hogy London kertvárosának világából kilépjek és egy egészen új életet kezdjek egy más helyen, más emberekkel. Talán még van annyi pénzem, hogy elutazzak, bár ha jobban belegondolok el is adhatnám a lakást... Persze az rengeteg papírmunkával járna...

Mire hazaértem döntésre jutottam. Kiadom a lakásom, abból biztos bevételem lesz havonta, így ha elköltöznék egy belvároshoz közeli lakásért, ahol akár egy kisebb család is elélhet, sokat fizethetnek a bérlők, amiből máshol királyként élhetek.
Ahhoz persze kicsit ki kellene pofozni, de ha lúd, legyen kövér.