Fehér falak vettek körül, mint az álomban, de most volt valami más. Szagok voltak. Az ismerős korház szaga csapott meg, a gyógyszerek, betegség és az őrületé. Rövid időn belül egy világos ruhába öltözött nő lépett be a szobába, a lépései sokkal hangosabbnak hallatszottak a normálisnál. Felém hajolt, majd a gépekre nézett, amiket eddig én észre sem vettem. Némán villództak mellettem az életemről téve tanúbizonyságot.
- Mi a neve uram? – Kérdezte a nő kedves hangon.
Próbáltam válaszolni, de nem sikerült.
- Ne izguljon, ez teljesen normális. El kell végeznünk pár vizsgálatot, hogy az agyműködése rendben van-e. Ilyen hosszú kómánál már annak is örülhetünk, hogy egyáltalán felébredt.
- Kérem kövesse az ujjam a tekintetével.
Így tettem. Ő megköszönte és azt mondta eddig rendben van.
Kiment a szobából és hamarosan egy orvossal tért vissza. Úgy beszéltek hozzám, mintha gyermek lennék, mintha nem érteném a szavakat.
Az orvos hosszú tűt vett elő és végig bökdöste a kezeimet, lábaimat, amíg elegendőnek nem érezte a teszteket. Én torkig voltam már a vizsgálgatással, de ezt nem tudtam számukra is érthetővé tenni.
- Örülünk, hogy újra köztünk van, holnaptól elkezdjük a rehabilitációt, úgy néz ki minden rendben van, az agyi funkciók tökéletesen működnek [erre tudnék mit mondani, gondoltam…], az izmai a sok fekvéstől elsorvadtak, most újra üzembe kell helyezni őket. – Hangosan felhorkanva nevetett.
A nővér kattintgatott párat a műszereken, majd kicserélte a infúziós zacskót. Nem kér egy kis vizet?
Újból beszédre nyitottam a szám, de csak meleg levegőt tudtam kipréselni magamból, így felhagytam a próbálkozással. Bólintottam, mert ekkor jöttem rá, hogy őrülten szomjas vagyok. Ekkor megfordult és kiment az ajtón. Pár perc múlva jött vissza egy tálcával, rajta egy kancsó víz, egy pohár, benne szívószál.
Töltött a friss vízből a pohárba. A hideg víztől egészen bepárásodott a pohár széle; majd a számhoz emelte és a szívószálat a számba tette. Ahogy az első cseppek lecsurogtak a torkomon, éreztem, mintha, késsel karcolnák fel újra és újra. De ahogy egyre csak ittam a vizet, feloldódott a fájdalom és éreztem, hogy végigszalad a testemben a víz, eljut minden apró résbe, mélyedésbe, lyukba, erekbe, feltölt mindent frissességgel, erővel. Egy pohártól már teljesen megújulva éreztem magam.
- K-köszönöm. - Mondtam rekedtes és alig hallható hangon.
- Na látja, már megy is. Nem kellett aggódni. Kér még?
- Igen, köszönöm, de azt hiszem elboldogulok magam is. - Válaszoltam, mert kicsit kínosan érintett, hogy itatnak.
- Hát sajnos azt nem hiszem, de egy kis idö múlva arra is sort kerítünk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése