Köszöntő

Kedves Olvasó!
Örülök, hogy ide tévedtél!

Ha felkészültél, lépj be a lidérces álmokkal, idegen szerelmekkel és az utca porával kavarodó világba, hogy a történet részesévé válj!

Kérlek fűzz kommentárt ahhoz, amit olvasol, hogy megtudhassam mi a véleményed róla!

Előre is köszönöm, további jó olvasást:
Janka

2009. június 3., szerda

34 - Motel 6

Természetesen rossz irányt választottam a nagy gondolkodásom közepette és az 57es utat távolról sem közelítettem meg, sokkal inkább Bloomington felé vettem az utam a 39esen. Így az út jóval hosszabbnak bizonyult és a kezdeti lelkes elképzelésem, hogy röpke három óra alatt már a nemzeti park területére érek, hamar lelohadt. St. Louis fele tartottam, ami még, ha beletaposok is a gázba több órára van tőlem.

Az útszéli lámpák, amelyek megvilágítottak, egyfajta burkot képeztek az út és minden más köré. Mindig ezt érzem, ha éjszaka vezetek, mintha egy egészen más világba lépnénk ilyenkor. Nem látni be az úton túli világba, csak az előttem és mögöttem létezik. Pláne, ha kicsit lakatlanabb utakon járok, ahol még autók sem fordulnak meg gyakran, nyugaton, a sivatag környékén szokott igazán eluralkodni rajtam ez az érzés.

Csigalassúsággal teltek az órák, úgy éreztem nem dob fel, hogy zenét hallgatok és várok. Nagy sokára elértem Springfieldet, úgy döntöttem, hogy elég késő van ahhoz, hogy ne menjek tovább, megszálljak ezen a vidéken. Tartottam tőle, hogy ezzel sok időt vesztegetek el, de nem tartottam túl jó ötletnek, ha tovább vezetek, mert így is hulla fáradt voltam, alig tudtam koncentrálni az útra, mely a buroktól és a hullámzó autóktól egészen egyhangúvá vált.

Korábban már megfordultam ebben a városban, most mégis egészen különös volt behajtani. "Üdvözlünk Springfieldben, Illinois államban". Most túristaként kocsikáztam, mert azok a halvány emlékeim, amik az utcákról megvoltak éjszaka semmissé váltak, így követtem az út sodrását, amitől azt reméltem valahogy a belvárosba jutok. A motel 6-ban szálltam meg, amiről tudtam, hogy nem kerül sokba, így legalább arra nem kell annyit költenem.
A rendőrautó láttán ugyan a portás kissé beljebb húzódott a székében, s mégis ez egy kis biztonságérzetet adott nekem, hisz itt legalább nagy bajom nem eshet, ahhoz eléggé tartanak tőlem.

A szobámról nem mondanám, hogy szép volt. Azt sem, hogy kényelmes. De még az sem jutna eszembe, hogy illatos. Összességében egy roncs volt, egy porfészek, de legalább volt hol aludjak. Ez is jobb volt, mint egy mohával bevont sziklaszirt valahol a vadonban..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése